A salakmotorozásban legelterjedtebb szisztéma alapján egy futamban egyidejűleg négy versenyző méri össze tudását az óramutató járásával ellentétes irányába motorozva egy oválpályán, melynek anyaga, mérete és alakja is helyszínenként változó. A legkisebb használatos pályaméret 260 méter, míg a leghosszabb 425.

Az egyéni megmérettetéseken a belső szegély mellől induló vaspapucsos a piros sapkaszínt viseli, kifelé a palánk felé haladva a kék, a fehér és kívülről a sárga sisakos versenyző indul. Ez nagyban megkönnyíti megkülönböztetni a motorosokat a vezetőbírónak, a kommentátoroknak, a szurkolóknak. A starthelyek sikeressége pályánként változó, így egyértelműen nem jelenthető az ki, hogy a belső starthelyek dominálnak a győzelmek tekintetében. Az adott futamban első helyen leintett pilóta három ponttal, a második helyezett kettővel, a harmadik egy egységgel, míg az utolsó helyen célba érkező pont nélkül zárja az etapot.

A startot megelőzően a versenyzők a zöld lámpa felgyulladására várnak. Miután ez megtörtént a startszalag irányába szegezik tekintetüket, és a felcsapódás pillanatában engedik ki a kuplungot. Hibás start esetén, tegyük fel valaki kiugrik és egy hajszállal hamarabb indul a kelleténél, a vezetőbíró visszainti a futamot. Szalagérintés vagy -szakítás esetében a kizárás sorsára jut.

Egy hagyományos viadal 20 futamból áll, mind a tizenhat salakszóró ötször áll starthoz, tehát mindenki találkozik mindenkivel. Sorsolás alapján dől el, hogy melyik futamban ki honnan indulhat. Pontazonosság esetén a fontosabb helyek (pódium) sorsáról szétmotorozással döntenek. A depóban két-két motorja lehet mindenkinek, melyek szabályosságát a verseny előtti gépátvételen ellenőriznek.

Tekintsen meg néhány kör száguldást az ausztrál Troy Batchelorrel: